Kurt Tucholsky: Utazás úgy, ahogyan nem illik

Akinek Isten igazi kegyességet akar mutatni azt elküldi–

> Alice! Peter! Sonja! Tegyétek a táskát a poggyásztartóra, nem, oda! Oh Istenem, ha csak egyszer segítenének az embernek a gyerekei! Fritz, ne edd meg az összes zsömlét! Az elõbb ettél! <

a nagyvilágba!

Ha utazol, várj el mindent a helytõl ahova utazol: szép természetet, a nagyváros kényelmét, ókori romokat, alcsony árakat, tengert és hegyeket- vagyis: elõtted a Balti tenger, mögötted a Leipziger Strasse. Ha ez mind nincs meg, szitkozódj.
Ha utazol, még véletlenül se figyelj utastársaidra – a végén még gyengének gondolnak téged. Te fizettél, - a többiek biztosan ingyen utaznak. Ne felejtsed el, hogy annak, hogy ablak mellett ülsz vagy nem, iszonyatosan nagy a jelentõsége; mint ahogyan annak is, hogy ha valaki a nemdohányzó részlegen dohányzik, akkor azonnal kellemetlen szavakkal illessed – és ha nincs ott kalauz, az feljogosít arra, hogy egy személyben legyél rendõrség, állam és a bosszúálló sors. Ez megszépíti az utat. És úgy általában viselkedj úgy, hogy ne lehessen téged szeretni - egy igazi férfi errõl ismerszik meg.
Foglalj le egy hotelszobát, de máshova menjél. Még véletlenül se mondjad le, neked erre nincs szükséged - csak, nehogy puhány légy!
Ha megérkeztél a hotelbe, a nevedet az összes birtokolt címeddel együtt írd le... Ha nincs semmilyen címed… elnézést ... úgy értem, ha az embernek nincsen semmilyen címe, akkor ki kell találni egyet. De ne azt írd, hogy >kereskedõ< hanem azt hogy >vezérigazgató<. Ez mások szemében felemel. Ezek után szigorú ajtócsapkodások közepette menj fel a szobádba, a szobalánynak, akitõl egy-két extra apróságot is kérsz, még véletlenül se adj borravalót, mert az elkényeztetné a népet; a koszos csizmádat a törülközõvel tisztítsd meg, törj össze egy poharat (ezt ne mondd meg senkinek, mert a hoteltulajdonosnak úgyis olyan sok pohara van!), és ezek után indulj el e sétára az idegen városban.
Várjad el, hogy ebben az idegen városban minden ugyanolyan legyen mint otthon- ha nem olyan a város, akkor nem ér semmit. Az embereknek tehát jobb oldalon kell vezetniük, ugyanolyan telefont kell használniuk, mint a tied, ugyanolyan elrendezése kell hogy legyen az étlapnak, és ugyanolyannak kell lennie a mellékhelyiségnek is. Egyébként fontos, hogy csak azokat a nevezetességeket nézzed meg, amelyek szerepelnek az útikönyvben. Akik veled vannak, azokat mindig tereljed azon a mûemlékek felé amelyek az útikönyvben csillagot kaptak, a többirõl tudomást se vegyél, és ami a legfontosabb: készülj fel rendesen. Az idegen városokban rövid hegymászó nadrágot kell viselni, egy kis zöld kalapot (kis pamaccsal), nehéz szöges cipõket (kiválóan alkalmas múzeumok látogatásakor), és egy kemény botot. Bekötni magad csak 500 000-nél több lakosú városban szükséges.
Ha a feleséged már a fáradtságtól majdnem összeesik, akkor eljött e megfelelõ idõpont egy kilátó vagy a városháza megmászásához; ha már az ember az idegenben jár, mindent magáévá kell tenni. Ha a végén már elhomályosulnak a részletek, akkor büszkén kijelentheted: sikerült!
Mielõtt elutazol, készíts pontos költségvetést, de gondolj arra, hogy 100 márkát még mindig meg lehet spórolni valahol. Mégpedig úgy, hogy az ember mindenhol alkudozik; amitõl népszerûbbek leszünk és az utazást is felvidítja. Egy kicsit költs többet, mint amennyit a pénztárcád megenged, és spórolj azáltal, hogy gyalog mész oda, ahova autóval kényelmesebb lenne; hogy kevesebb borravalót adsz; és hogy általában minden idegenben egy pénzéhes keselyût látsz. Fontos, hogy mindeközben ne felejtsed el a legfontosabb szabályát minden egészséges utazásnak:
Mérgelõdj!
A feleségeddel csak a kicsinyes problémákról beszélj. Emlegesd fel minden bajodat, ami a munkahelyeden ért; egyáltalán el ne felejtsd, hogy munkahelyed van.
Ha utazol, mindig az legyen az elsõ, miután egy idegen helyre megérkeztél, hogy üdvözlõlapot írj. A képeslapokat nem kell rendelned: a pincér látja rajtad, hogy szeretnél néhányat. Írj olvashatatlanul – ez jó kedvre enged következtetni. Mindenhol írj képeslapokat: a vonaton, a cseppkõbarlangban, a hegycsúcsokon és az imbolygó csónakban. Törd le közben a toll hegyét, öntsed ki a tintát. Aztán szitkozódj.
Az alapszabálya minden rendes utazásnak: mindig történnie kell valaminek – és mindig be kell hogy legyen valami tervezve. Különben a nyaralás nem nyaralás. A munka kipihenése abban rejlik, hogy az ember felállít egy pontos programot, amit nem tart be – ha nem tartotta be, akkor a feleségét hibáztatja.
Mindenhol vidéki csendet akarj; ha ez megvan, mérgelõdj, hogy nem történik semmi. Egy rendes nyári pihenés lényege, hogy olyan emberekkel találkozz, akiket mindennap otthon is látsz, a hegyi bárban, a parti mulatóhelyen, a borozóban. Ezeket látogasd meg – és tartsad magad eközben a jól bevált öltözethez: rövidnadrág, kis kalap (lásd feljebb). Nézz körül a helyiségben és mondd: >Hát nem éppen elegáns ez a hely!< Ha a többieken szmoking van, akkor a legjobb, ha azt mondod > Milyen felfuvalkodott, hogy nyaralni is öltönyben megy!< ha rajtad van öltöny, a többieken viszont nincs, veszekedj a feleségeddel. Úgy általában veszekedj a feleségeddel.
Siess keresztül az idegen falvakon és városokon – ha nem lóg ki a nyelved, akkor valamit rosszul szerveztél; azonkívül a vonat, amit el kell érned, fontosabb, mint egy nyugodt esti óra. Egy nyugodt esti óra amúgy is badarság; nem ezért utazik az ember.
A nyaraláson mindig mindennek egy kicsit jobbnak kell lennie, mint otthon. Add vissza a pincérnek a nem jól behûtött bort, olyan arckifejezéssel, amin ez áll, hogy >Ha otthon az inasom így hozza föl a bort a pincébõl, ki van rúgva!< Tegyél mindig úgy, mintha te nem átlagosként nõttél volna fel.
A nevetséges helyiekkel minden esetben azonnal politikáról, vallásról és háborúról beszélj. Ne tartsd vissza véleményedet, mindent mondj ki! Mindig mondd meg nekik! Beszélj hangosan, hogy jól halljanak téged – sok idegen nép amúgy is nagyothalló. Ha szórakozol, akkor viszont nevess olyan hangosan, hogy a többiek, akik butaságukból kifolyólag nem tudják, hogy min nevetsz, idegeskedjenek. Ha nem beszéled jól a nyelvet, ordíts: akkor mindenki jobban fog érteni.
Ne hagyd, hogy imponáljanak neked.
Ha többen vagytok férfiak, akkor jót tesz, ha a magas kilátókon valamit négy szólamban elénekeltek. A természet ezt nagyon szereti.
Alkudj! Szitkozódj! Mérgelõdj! És üzletelj!