Csocsózzunk! - mondja az egyik fiú gondterhelten társának
a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, a magyar érettségi vizsga előtt úgy félórával.
Közben az egyik kezében egy könyvet szorongat, a másikban egy üdítősdobozt.
"Aztán még egyszer átnézzük a szonettet és a dekadenciát" - javasolja.
- Jó, de megint elfelejtettem, mi is az óda - válaszolja
társa, és falfehéren elindul a fiú után.
Fél nyolc előtt halk duruzsolás tölti be az iskola előterét. A fal melletti
széksoron egyesek Babits verseit elemzik, mások a maguk esélyeit.
"Az is lehet, hogy már fent vannak az interneten a tételek, és ahelyett,
hogy itt magolnánk, inkább azt kellene néznünk" - mondja társainak
egy lány. De gyorsan lehurrogják, és meggyőzik egymást, hogy nincs miért
izgulni, a magyarvizsga a legkönnyebb az érettségi tárgyak közül.
Fent az emeleten, a tanári szoba előtt Somogyi László igazgató egyre gyakrabban
pillant az órájára.
- A tételeket tartalmazó dobozt elzártuk, és pontban fél nyolckor bontjuk
ki - mondja az igazgató, majd még egy gyors "terepszemlét" tart.
Aztán visszajön, és három kollégájával együtt mi is belépünk a "titkok"
szobájába. Az igazgató felbontja a rettegett csomagot, és megszámlálják
a "szolgálati titok" feliratú feladatlapokat.
- Rendben van - könnyebbül meg az igazgató.
Eközben a diákok lassan beballagnak az osztálytermekbe.
- Eszembe jutott valami - mondja a csocsós a barátjának. - Az óda az emelkedett
hangulatú költemény - súgja a fülébe.
- Nem értem, mit akarnak ezek az ódával - mondja erre egy társuk. - Az a
József Attila. Mi meg több fülest is kaptunk, hogy Babits Mihályt, Tóth
Árpádot vagy Juhász Gyulát kapjuk.
Juhász Gyula stimmelt - az érettségiző szerencséje meg az volt, hogy a Karácsonyi
óda című verse nem szerepelt a feladatok között.
Népszabadság - Agyagási Edit - 2006. május
9. Cikk a nol.hu-n