Berzsenyi Dániel Gimnázium


Hírek
Aktuális, hírek

Herczeg János

2022.05.08
Elhunyt iskolánk volt tanára

Tanár és szerkesztő

Herczeg János (1934-2022)

1964 szeptemberében néhány napot késett a budapesti Berzsenyi Gimnázium új matektanára. Mi, akik fel lettünk véve az akkor másodjára indított speciális matektagozatra, nagy izgalommal vártuk leendő osztályfőnökünket. Annyit valahogy megtudtunk róla, hogy ő a Logar Miska – valóban ő szerkesztette az Élet és Tudomány Logar Miska feladatai című legendás sorozatát, majd jóval később A gondolkodás iskoláját is, és jó harminc évvel később 10 éven át a lap főszerkesztője is volt. Adta volna magát, hogy valahogyan innen jöjjön a beceneve, de pillanatok alatt kiderült, hogy ez sehogyan sem illik rá. Az első pillanattól világos volt, hogy ennél sokkal nagyobb formátumú emberről van szó.

Bár az érettségi után összetegeződött az osztállyal, és onnantól szemtől szembe Jánosnak szólítottuk (már ha sikerült), nekünk az azóta eltelt 54 évben is csak „a Herczeg” maradt. Ezt Esterházy Péter egy 1996-ban írt recenziójával tudom a legjobban illusztrálni: „Szerző olyan, mint egy gimnazista; olyan gimnazista, akinek láthatóan jó matematikatanára volt és akinek főleg jó magyartanára volt. (Insider információ: Herczeg János, Gartner Éva; annak idején az ulánusoknál a volt berzsenyisektől folyton ezt kellett hallani, hogy így a Herczeg, úgy a Gartner, az ember alig bírt érdemben visszajelenitsezni, -pogányozni.)”

A Herczeg első órán azt javasolta, hogy jelmondatunk legyen Pascal mondása: „Jobban meggyőznek minket azok az érvek, amelyekre magunk jöttünk rá, mint amelyek másoknak jutottak eszébe.” Akkoriban mindenütt ott díszelgett az osztálytermekben a torzó József Attila-idézet: „Dolgozni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”, amelyről nagy összekacsintások közepette mondtuk egymásnak, hogy a versben előtte ez áll: „Bár munkádon más keres”. Mi azonban ezt a Pascal-féle mondatot nézhettük nap mint nap. Ez az apróság önmagában is mutatja, mennyire különbözött a mi iskolánk az akkori (és a mostani) oktatáspolitika főirányától.

A Berzsenyi Gimnázium fő rekrutálási területe Angyalföld és Újlipótváros volt, és ez akkoriban két nagyon különböző szociológiai világot képviselt (mint ahogy ma is). A Herczeg osztályaiban a hazulról hozott esélykülönbségek nagyon hamar, és mai szemmel nézve szinte hihetetlenül kevés feszültség árán kiegyenlítődtek.

A Herczeg nemcsak gimnáziumi éveink alatt, hanem az azt követő évtizedekben is rengeteg tanítványának nyújtott olyan személyiségi és életvezetési mintát, amit érdemes volt követni. Ritka eset, hogy ha összejön néhány volt Berzsenyis diák, akár évtizednyi korkülönbséggel, akkor ne merüljön fel „A Herczeg” valamilyen kontextusban, és ez a kontextus gyakran távolról sem matematikai, hanem mélyen emberi.

A Herczeg megoldásainak eleganciája nemcsak a matematikában nyilvánult meg, hanem minden másban is. Például fiatal tanárként komoly problémát okozott neki, hogy miképpen szólítsa a nála alig fiatalabb, nagyszájú kamaszgyerekeket, a tanítványait. Ezt így oldotta meg, a rá jellemző mélyen konzervatív és nagyon emberi módon: a fiúkat vezetéknevükön szólította és tegezte, a lányokat keresztnevükön szólította és magázta. Ezt annyira természetesen tudta csinálni, hogy csak évekkel később vettük észre.

Később a Rádióban lett szerkesztő. Azt is a rá jellemző alapossággal és leleményességgel csinálta. Máig is emlékezetes a Vekerdi Lászlóval készített Véges végtelen című tudománytörténeti sorozata. Már az első évad (az őskortól Platónig) műsorainak címei is beszédes útjelzők: Kavicsösvény – Lasceaux öröksége – Vadakat terelő juhászok – Káinok útjain – A városok peremén – Folyóistenek adományai és zsarnoksága – Milliók egy miatt – Az írás hatalma – Hatványoznak, gyököznek, ám kivonnak – Égi és földi idők – Istenek, halottak, csillagok – A kerék világa – A fémek titkai – Tudom már a vas születtét – Paloták árnyékában – Akhilleusz pajzsa alatt – Szirénekkel teljes messzeségek – Magamtól tudom, mi a jó – Két út is áll énelőttem – Ideális betetőzései a világnak. Ezek a műsorok a Magyar Rádió archívumában ma is megtalálhatók, és könyvként is megjelentek.

A Véges végtelen műsorait további nagyszerű sorozatok követték, például a Homo ludens, a Játéktér, a Tanakodó, a Gordiusz. Már a címek is mutatják a Herczeg műgondját, amivel ezek a műsorok készültek. Ez ugyanaz a műgond, amivel az iskolai óráit készítette elő. Még a táblaképet is megtervezte. Minden tanóra után a táblán maradó (és a következő óra előtt letörölt) kép egy műalkotás volt.

A következő évtizedekben előfordult, hogy évekig nem találkoztunk, és mégis mindig folytatódott a dolog, ott, ahol a legutóbbi beszélgetés alkalmával abbamaradt. Sokunk életében volt a Herczeg a kevés stabil pontok egyike, még a tavalyi osztálytalálkozónkon is. Elképzelhetetlen volt, hogy egyszer ez is megszűnik létezni. Nincs mese, lassanként kénytelenek leszünk végképp felnőni, pedig még csak 72 évesek vagyunk.

Mérő László