Érdekességek a forradalomról

A forradalom helyszínei egykor és ma

Hitek és tévhitek

A forradalmárok a Pilvax-kávéházban gyülekeztek

Félig igaz.

Pilvax (vagy Pillwax) Károly 1838-ban vásárolta meg a Café Renaissance nevű kávéházat. Ez a hely lett a törzshelye Petőfi Sándor körének, a Tízek Társaságának és a Fiatal Magyarországnak. 1846-tól Fillinger János vette át az üzletet, így több korabeli forrásban már az ő nevével találkozhatunk a Pilvax helyett. Az ilyesfajta névváltások azonban lassan mennek át a köztudatba (lásd Moszkva tér – Széll Kálmán tér), így a vendégek többsége továbbra is az eredeti tulajdonos nevén emlegette a kávéházat.

Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén

Nem igaz.

Március idusának egyik leghíresebb részletkérdése, hogy előadta-e Petőfi a múzeum lépcsőin a versét vagy sem. Ezt viszonylag könnyű kideríteni, mivel a naplójában részletesen leírta, hogy négy helyen szavalta el szerzeményét: 1) a Pilvaxban, 2) az egyetemi hallgatók előtt, 3) az Egyetem téren, valamint 4) Landerer és Heckenast nyomdája előtt.

Ha a múzeum lépcsőin is előadta volna, akkor azt miért nem írta le? Valószínű, hogy az utókor Petőfi különféle képi ábrázolásainak hatására rögzülhetett ez így a közemlékezetben (mint amilyen a Pesti Divatlap 1848. áprilisi számában található Nemzeti dal-kotta borítója is volt). Még érdekesebb, hogy a nemzet költőjének naplója az esti ünneplésről (azaz a Nemzeti Színházban előadott Bánk bán-előadásról) nem ír, noha a vers akkor is elhangzott (Egressy Gábor szavalta el a közönségnek).

Petőfi nem halt meg Segesvárnál, hanem orosz hadifogolyként élt Barguzinban 1856-ig

Nem igaz.

Morvai Ferenc és a Megamorv Petőfi Bizottság nyolcvanas-kilencvenes évekbeli kulturális ámokfutása mára már szinte teljesen a feledésbe merült. Ez volt az az „expedíció”, amely során a szibériai Barguzinból hazahoztak egy csontvázat, melyet Petrovics név alatt földeltek el. Az antropológiai vizsgálat azonban megállapította, hogy női csontvázról van szó.

A dolog sokáig pihentetve volt, mígnem felkarolta az ügyet a háttérhatalmi összeesküvések legnagyobb ismerője, Drábik János. Drábik olyan kijelentésekre ragadtatta magát, miszerint Széchenyi Petőfi apja volt, vagy hogy exhumálni kellene a gróf és Hrúz Mária sírját, hogy DNS-vizsgálatot tudjanak végezni a barguzini (ismétlem: női!) csontokon. Végül 2015-ben a hányatott sorsú hamvakat Petőfi neve alatt eltemették. A halál dátumakén 1856-ot tünették fel.

1849 miatt nem koccintunk sörrel

Bizonytalan.

Ez a történet onnan ered, hogy állítólag az aradi vértanúk 1849. október 6-i kivégzése után sokan látták az osztrákokat sörrel koccintva mulatni. Az ekkor kibontakozó ún. passzív ellenállás részét képezte az is, hogy „magyar ember nem koccint sörrel”. A probléma csupán az, hogy a korban ennek semmi nyomát nem találjuk – jóval később, valamikor a 20. században találkozunk vele először. Sokan ma is tartják ezt a szokást, míg egyesek úgy gondolják hogy 1999-ben (az aradi kivégzés 150. évfordulóján) ez már lejárt. Egyes feltételezések szerint a borkereskedők terjesztették el ezt a szokást, hogy kialakuljon a sörfogyasztó osztrákokkal szemben a borivó magyarok képe.

A kokárda használata a francia forradalomból ered

Igaz.

A francia trikolór a forradalom hármas jelszavát igyekezett szimbolizálni: a szabadság színe a kék, a testvériségé a fehér és az egyenlőségé a vörös. Ezt tűzték magukra a forradalmárok 1789-ben, és ez lett később a francia nemzeti lobogó is. A francia minta a forradalmak során mindig is fontos volt, Petőfiék szívesen nevezték jakobinusoknak magukat.

Magyarország esetében a színek jelentése a következő: a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt fejezi ki. Először a 15. században alkalmazták őket együtt. Ebből a trikolórból készített francia mintára Szendrey Júlia kokárdát férjének. Elterjedt, hogy a sorrendet rosszul állította össze, hiszen ha hűséges a francia mintához, akkor piros sávnak kellene a kokárda belsejében helyet foglalni. Igazából a kokárdára nem létezett akkoriban „szabvány”, így nincs jelentősége annak, hogy a színek belülről vagy kívülről kezdődnek el.

Széchenyi megrettent a pesti forradalomtól

Nem igaz.

A magyar közgondolkodásból kiirthatatlan az a vélekedés, hogy "Kossuth helyett Széchenyit kellett volna követni, rá kellett volna hallgatni"; holott a Széchenyi-féle reformpolitika éppen azért nem lehetett igazán sikeres és vonzó a közvélemény előtt, mert a másik oldalon, a bécsi udvarban még ez a mérsékelt ellenzékiség sem talált fogadókészségre. S tény az is, hogy míg Széchenyi az 1848. február 22-24-i párizsi forradalom hírét hallva még afelett sajnálkozott, hogy "miért nem rúgtuk már mi is régen s...be a két Lajosunkat" - s e két Lajoson Batthyányt és Kossuthot értette -, addig a március közepi sikerek után már Kossuthot és Batthyányt dicsérte, mondván, hogy kockáztató politikájukkal annyit nyertek az országnak, amennyit az ő politikája talán húsz év alatt nyerhetett volna…

Petőfi Sándorról fennmaradt dagerrotípiát szerelmének készíttette

Nem igaz.

Petőfi Sándor leghíresebb ábrázolásának, a dagerrotípiának az az izgalma és érdekessége, hogy Szendrey Júlia számára készíttette volna 1847-ben. A történet azért érdekes, mert nagyon szép és romantikus, de nem igaz. 1989-ben derült ki ugyanis, hogy a dagerrotípia 1845-ben készült...

Dr. Kovács Ida tiszteletbeli főmúzeológus gondolatai: https://fb.watch/4cv0DTUbSR/

források:

Hermann Róbert Újratermelődő tévhitek. 1848-1849 legendái Rubicon 2012/4-5.

https://azonnali.hu/cikk/20200315_tiz-tevhit-es-mitosz-marcius-15-rol-amirol-most-megtudhatod-igaz-e