A robot, ha magyar
Lego Eb-re készülnek a berzsenyis diákok
A legósok Európa-bajnokságán Eindhovenben két magyar
csapat indulhat. A hazai bajnokságra egy működő robotot kellett építeni
műanyag kockákból.
Ahogy az első napot az iskolában vagy az első szégyenlős
csókot, az első doboz legót sem felejti el soha az ember. De viszonylag
kevesekből lesz később legóbajnok. A budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium
diákjai, Mezei Tamás, Kassai Dániel, Deáki Soma, Dévényi Attila, Fejér Attila
és Obbágy Máté a kevesek közé tartoznak. A fiúk tavaly novemberben országos
bajnokok lettek, így a csongrádi Batsányi János Gimnázium csapata mellett
ők képviselhetik Magyarországot az áprilisi nyílt Európa-bajnokságon, a
hollandiai Eindhovenben.
S hogy miért csak fiúk vannak a csapatban? Dani szerint ez a játék jellegéből
adódik: a Technic legóhoz szükség van némi műszaki érdeklődésre, ez pedig
inkább a fiúkra jellemző.
A magyar bajnokság két részből állt. A csapat egyik tagjának (jelen esetben
Tamásnak) egy, a verseny aktuális tematikájába illeszkedő előadással kellett
készülni. Az idei/tavalyi téma az óceán-, illetve környezetvédelem, amit
Tamás az Északi-sark és a globális felmelegedés felől közelített meg. Aztán
a hattagú csapatnak egy robotot kellet építeni, amely egy terepasztalon,
stilizált óceáni körülmények között hajt végre különböző feladatokat. Például
emelőkar segítségével vízre helyez egy tengeralattjárót, vagy a partra húz
egy elsüllyedt hajóroncsot.
Nem érhette őket túl nagy meglepetés, hiszen előzetesen rendelkezésükre
állt egy ugyanolyan készlet, mint a versenyen. Az iskolában százszor is
végigcsinálhatták a versenyprogramot, az volt a fő, hogy százegyedszerre,
élesben is minden tökéletesen sikerüljön.
A mechanizmus, dióhéjban: adott egy központi egység, amelyre különféle kimeneteken
és bemeneteken keresztül motorok kapcsolhatók, ez az egység a robot "agya".
Ezt kellett aztán felöltöztetni, többé-kevésbé robotformába önteni. A konstrukció
a számítógéppel egy infravörös porton keresztül tartja a kapcsolatot. Speciális
szoftver segítségével készítettek egy programot, amellyel utasításokat adhatnak
a robotnak. Aztán már nem volt más hátra, mint áttölteni ezt a megépített
szerkezetre, és lefuttatni, lehetőség szerint minél alacsonyabb hibaszázalékkal.
A "csomagolást" szerencsére, nem pontozták. - A mi robotunk iszonyú
ronda volt szegény, viszont működött, szemben néhány szép, de használhatatlan
darabbal - mondja Dani.
A verseny nyílt volt, tehát bármely magyar középiskola indíthatott volna
12-16 éves srácokból álló csapatot. Hogy mégsem volt túl sok jelentkező
(tizenkét csapat vett részt a bajnokságon), talán azzal magyarázható, hogy
kevés iskola engedheti meg magának a nagy értékű Technic-dobozokat, amelyekkel
gyakorolni érdemes. A Berzsenyi három éve, a versenytől teljesen függetlenül
vásárolt egy nagyobbacska, körülbelül háromszázezer forintos készletet,
tavaly ősszel pedig a fiúk rendelkezésére bocsátotta a felkészülő csomagot,
és állta a nevezés költségeit, ezen felül azonban nem tudja támogatni diákjait.
Pedig nagy szükség volna rá, hiszen az eindhoveni Eb-re csak a nevezési
díj 500 euró. A tavalyi versenyt a FLL-el, a nemzetközi lego-ligával közösen
rendező Fazekas Mihály Gyakorlóiskola (itt tanít egyébként a szövetség híján
a magyar legósokat koordináló Beleznay Ferenc) ugyan vállalta, hogy 250-250
euróval dotálja a két magyar csapatot, de a nevezési díj másik felét, az
utazás, a szállás, az étkezés költségeit saját zsebből kellene fizetniük.
Hacsak nem akad egy segítő, hogy a berzsenyisek megmutathassák a világnak,
mit tud a robot, ha magyar.
Népszabadság - Csider István Zoltán -
2006. február 23. Cikk a nol.hu-n