Berzsenyi Dániel Gimnázium


Berzsenyis dalok
Berzsenyis dalok
 
 
Letöltés: Néhány Berzsenyis illetve a Berzsenyihez kötődő dal
Kerekes Gábor (volt diákunk), F. Sipos Bea és Faggyas László előadásában
 
Berzsenyis induló
Én vallom azt, hogy láttam régen azt,
kit tőlem megtagadtatok.
Én mondtam is de nem hittétek,
én bűnös vagyok.
Fenn az égen, fenn az égen,
fenn az égen jártam én,
Fenn az égen, fenn az égen,
fenn az égen láttam én.

Én tudtam azt, hogy eljössz értem,
éreztem, hogy ez csak így lehet.
Én számtalanszor kértem tőled,
adj szép életet.
Fenn az égen, fenn az égen,
fenn az égen jártam én,
Fenn az égen, fenn az égen,
fenn az égen láttam én.
 
Mázas kancsó
Mázas kancsó bögre, mézes borral töltve,
Télen-nyáron, mindenkor vár a pince öble,
Szomjat olt a hűvös bor, mégis lángolsz tőle,
Tölgyfa asztal, széles pad, édes álom őre.

Kedves tervem forgatom, néktek önként mondom,
Minden gondom, bánatom, sűrű borba fojtom,
Mámor ízű levegő felszítja a vágyat,
Ez a kocsma temető, meghal itt a bánat.
 
Eltakarják a Napot
Árnyékot vet rám a fény,
szélcsendben lobog hajam,
sima úton megbotlom,
felhőtlen ég alatt ázom.

Refrén: Eltakarják a Napot,
eltakarják a Napot,
eltakarják előlem,
mert egy fejjel kisebb vagyok

Nekem a függöny se nyílik,
zuhanyból szögek sebeznek,
zsebkendőm hideg beton,
engem a HÜLYÉK SZERETNEK!

Refrén

Pohár ha ránézek, törik,
ingemnek öt ujja van,
tüdőmből levegő elszökik,
tükörben lenézem magam.

Refrén
 
Ohio
Megmondtam én, enyém leszel,
és többé már senki sem ölel.
Vár ránk a part, hív a nagy folyó,
csobban a víz, hív az Ohio.

Megkértem őt szép kedvesen,
jöjjön velem, sétáljon velem.
Vár ránk a part, hív a nagy folyó,
csobban a víz, hív az Ohio.

És amikor átöleltem,
a késemet nekiszegeztem.
Felkiáltott: kérlek ne ölj meg,
a halálba ne küldj engemet.

Éjfél után értem haza,
jajj mit tettem, ó én ostoba.
Megöltem őt, akit szerettem,
mert nem kellett, ó a szerelmem.

Megmondtam én, enyém leszel,
és többé már senki sem ölel.
Vár ránk a part, hív a nagy folyó,
csobban a víz, hív az Ohio.
 
Neked írom a dalt
Hé! Te, aki az utcán újságot árulsz,
És ötkor kelsz, zötyögsz villamoson,
Éjjel tanulsz, fáj a szemed,
S a fáradtságtól a könnyed kicsordul.
Adj egy percet nekem az életedből!

Hé! Te, aki nappal a dolgodat végzed,
Géped vezeted, hajtod magad,
Embert gyógyítasz, és gyereket tanítsz,
S este fáradtan várod az álmodat.
Adj egy percet nekem az életedből!

Refrén: Vártam rá, hogy elmondjam,
hogy elénekeljem, hogy tudd,
Hogy érezd, hogy el hidd nekem,
hogy neked szól a gitár,
Neked zörög a dob,
neked gyúlnak a fények,
És csak neked írom a dalt, neked énekelek...

Asszony! Te, aki életet adtál kezemnek,
Hogy neked is írjon egy dalt.
Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed,
Hunyd le a szemed, és csendben figyelj rám!
Adj egy percet nekem az életedből!

Refrén

Lány, És most Te jössz a sorban, kinek tudnia kell
Hogy rád is vár még egy dal.
Ó, de nem ez a dal, egy sokkal szebb,
Ami csak a tiéd. Figyelj rám!
Adj egy percet nekem az életedből!

Refrén
 
Tizenhat tonna
Az ember sárból jött s a sárba tér,
A szegény ember nem más, csak izom és vér,
Csak izom és vér és csontos kéz,
És erős hát és durva ész.
Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek,
A lelkem a vállalatot illeti meg.

Hogy megszülettem, nem volt még napsugár
De csákányt a kézbe, és a bánya vár.
Tizenhat tonnát raktam, akár a gép,
S a zord főnök így szólt: "Elég szép!"
Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek,
A lelkem a vállalatot illeti meg.

Hogy megszülettem, eső hullt a telepeken,
És "küszködj" és "melózz" lett a becenevem,
Mint kölykét az oroszlán nevelt a sors,
S az asszony hallgat, mert a kezem gyors.
Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek,
A lelkem a vállalatot illeti meg.

Ki jönni lát, jobb, ha félre lép,
Volt, aki nem tűnt el, s már csontja sem ép,
Az egyik öklöm vas, a másik acél,
S ha nem talál el jobbról, akkor balról ér.
Tizenhat tonnát raksz és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek,
A lelkem a vállalatot illeti meg.
 
Hell István: Hajnali ének
Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak

Elkártyáztam a gyenge szivem,
suhogasd le a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szeliden,
megháglak nehezen, halkan.

Jőj, Oroszország, vodka-virág,
nevetés nékem a véred!
Pince-fehérek a volgai fák,
tejszínű, szűz ez az ének.

Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad.

Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem.
                            (Vlagyimir, 1973)
 
Nehéz az iskolatáska
Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt.
Melyik útra lép? Komoly most a tét.
Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt,
Balra van az iskola, esze súgja: menj oda!
De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt.
Peti áll a válaszra várva, hátha lesz, ki megszánja őt.
Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán,
Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet.
Felcsillant a két szeme: inkább tartok ő vele,
Elindult a lány után, bármi lesz is ezután.
De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt.
És elindult fürgén a lába, ballagott a kislány mögött.
Ó, de szörnyű pillanat, rászedetted jól magad!
Épp ott állnak ők az iskola előtt.
Ez a nap már tönkre ment, a kislány iskolába ment.
Hát most mit tegyek? Én is elmegyek.
Könnyebb már az iskolatáska, lehet szép napos délelőtt.
Együtt járnak most iskolába, s Peti mindig megvárja őt.
 
Micimackó
Egy napon, mikor Micimackónak
Semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne
Valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához,
Hogy meglesse, mit csinál.
De Malackánál éppen akkor
Senkit nem talált.

Így hát elindult hazafelé,
Miközben sűrűn hullt a hó.
Arra gondolt, otthon talán
Akad egy kis ennivaló.
Hogy kimelegedjék ugrándozott,
S jó nagyokat lépett,S a hidegre való tekintettel
Énekelni kezdett, (hogy:)
Minél inkább havazik,
Annál inkább hull a hó.
Minél inkább hull a hó,
Annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik (-zik-zik,)
Micimackó fázik (-zik-zik,)
Hull a hó és hózik (-zik-zik,)
Micimackó fázik.

Ismert erdei körökben
Az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve,
Szereti a mézet.
És ez nem csak afféle
Szerény vélemény,
Hanem határozottan állítom,
Hogy tény, tény, tény.

Ezért, mikor hideg van
És sűrűn hull a fehér hó,
Kell hogy legyen az almáriumban
Eltéve ennivaló.
Így aztán, ha délidőben
Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet
Alaposan, fenékig.

Refrén

Hát kérem:
Micimackó a barátom,
És gyakran elbeszélgetünk
Azokról a dolgokról, miket
Mind a ketten ismerünk
Tanultunk egy verset is,
És most már kívülről tudom,
Ha hideg van és hull a hó,
Én mindig ezt dúdolgatom:Refrén
 
A 67-es út
Nagy esők jönnek és elindulok
Elmegyek innen messze
A 67-es úton várhatsz rám dideregve
Nyáréjszakán ha nem jövök
Esik az eső és mennydörög
A csillagokkal ha szédülök
Esik az eső és nem találsz rám
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem
Merre jár, hol lehet most a kedvesem
Veszélyes út, amin jársz
Veszélyes út, amin járok
Egyszer te is hazatalálsz
Egyszer én is hazatalálok
Nagy esők jönnek és itt maradok
Itt maradok örökre
A 67-es út mellett
Az árokparton ülve
Nyáréjszakán, ha nem jövök
Esik az eső és mennydörög
A csillagokkal ha szédülök
Esik az eső és nem találsz rám
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem
Merre jár, hol lehet most a kedvesem
Veszélyes út, amin jársz
Veszélyes út, amin járok
Egyszer te is hazatalálsz
Egyszer én is hazatalálok
U.i.: Te vagy az utolsó gondolat
A szó, ami engem megtalál
Igazat mond és megsimogat
Te vagy az utolsó nyár
 
A börtön ablakába
A börtön ablakába soha nem süt be a Nap,
Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.
Ragyogón sűt a Nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, hogy nem vagy már az enyém,
Szeretlek én...

Egy késő üzenet, egy megkésett levél,
Amelyben üzened, hogy nem vagy már az enyém.
Ragyogón sűt a Nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, hogy nem vagy már az enyém,
Szeretlek én...
 
Petróleumlámpa
Kényes porcelán,
és itt áll a zongorán
Egy fényes régi-régi-régi-régi lámpa.
Talpán zöld betűk:
én vagyok a fény, a tűz,
Hogy láss az éjszakába'.
Petróleumlámpa,
Milyen szép a lángja.

Kémlelt éjeket,
sok lepkét megégetett
És tűrt sok-sok-sok hazugságot.
Száz év rálépett,
ismeri az életet
És érti a nagyvilágot.
Petróleumlámpa,
Milyen szép a lángja.

Kislány, ha itt jársz,
az árnyékod kék óriás,
Megnéz és elvarázsol.
Bámulsz, hogy mi van,
nézel, mint a moziban,
És két szép szemedben táncol.
Petróleumlámpa,
Milyen szép a lángja.
 
Az utcán
Néha furcsa hangulatban
az utcát járom egymagamban,
Nincsen semmihez sem kedvem,
de érzem azt, hogy nincs ez rendben így.
Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek...

Megállok egy utcasarkon.
Merre tovább? Melyik úton?
Elindulok, párat lépek,
á, erre most miért menjek én?
Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek...

Lámpavasnak támaszkodva
az embereket nézem sorban.
Fáradt arccal mind sietnek,
találgatom: merre mennek ők?
Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova megyek...

Vannak, akik végigmérnek.
Szép kis alak - így beszélnek.
A fejükre is állhatnának,
érdekelni nem tudnának ők.
Bár tudnám hova, de hova, de hova, de hova jutok...

Mint sűrű köd, ha gyorsan felszáll,
eszembe jut, hátha vársz rám.
Látod, már nem tétovázok,
megyek hozzád, meg nem állok én.
És most már tudom, már tudom, már tudom, hogy hova megyek
Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek,
Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek.
 
Szása
Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma,
Nem volt a Szása, csak egy kis cigányleány.
Nagy Oroszországban, a vad Ural aljában,
Vitte kopott trojkáján egy cigánykaraván.

Szergej dalára víg táncot jár a Szása
Szergej virágra díszlik dús barna haján.
Csodás május éjjel az erdő sűrüjében
Csókot kér a legény, s csókra csókot ád a lány.

Egyszer csak vége lett a dalnak és a táncnak,
Elvitte őt erővel egy kozák legény.
Hites feleségnek és törvényes cselédnek,
Álmaiban él csupán az erdei legény.

Sápadt a Szása és búsan jár a házban,
Unott minden éjszakája, unott nappala.
De ha Szergej eljő, hogy "Szása hív az erdő!"
Újra ő a legvidámabb, s a legboldogabb
 
Rejtelmek
Rejtelmek, ha zengenek
Őrt állok, mint mesében.
II: Don don don-dana don
Don-dana dana-dana don don :II
Szól a szellő, szól a víz,
Elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
Folyamodnak teérted.
Refrén: II: Don don don-dana don
Don-dana dana-dana don :II
Én is írom énekem,
Ha már szeretlek téged.
Tedd könnyűvé énnekem
Ezt a nehéz hűséget.
Refrén
 
Kertész leszek
Kertész leszek, fát nevelek,
Kelő nappal én is kelek. Lá..
Nem törődöm semmi mással,
Csak a beolytott virággal. Lá...
Minden beolytott virágom
Kedvesem lesz virágágyon.
Ha csalán lesz, azt se bánom,
Igaz lesz majd a virágom.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Tejet iszok és pipázok,
Jó híremre jól vigyázok.
Nem ér engem veszedelem,
Magamat is elültetem.
Ha már elpusztul a világ...
Kell ez nagyon, igen nagyon,
Napkeleten, napnyugaton.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ...
 
Ha én rózsa volnék
Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott éjjel fényben megfürödnék,
És ha egyszer engem lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
 
Újra itt van
Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat
Csapjad össze, csapjad össze,
csapjad össze a mancsodat
Újra hallom, újra hallom, újra hallom a hangodat

Refrén: Légy a vendégünk, légy az emlékünk,
Ünnepeljük meg a nagy találkozást,
És, hogy elférjünk, arra megkérünk,
ne csinálj felfordulást.
Szép leányok, szép leányok,
Szép leányok ne sírjatok
Hullanak már, hullanak már, hullanak már a csillagok
És mi mégis, és mi mégis, és mi mégis itt vagyunk

Refrén
 
Valaki mondja meg
Refrén: Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálpezsgőt permeteznek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, miért ilyen?
Valaki mondja meg, miért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem?
Valaki mondja meg, miért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem?
Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem?

Refrén

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem?
Valaki mondja meg, ki hová érhet,
Milyen az íze az élet vizének?
Valaki mondja meg, a hosszú évek,
Miért tűnnek úgy, mint egy pillanat?
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol marad?

Refrén

Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta: ne bánts mást!
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt?
Anyám azt mondta: boldog légy!
De anyám azt nem mondta, miért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd miért?
 
Valahol egy lány
Valahol egy lány hófehérben jár
Ő a legszebb messze földön
Hívja őt egy nap az öreg király
Feleségül megkívánja, de így szól a lány:

Refrén: A királyné nem leszek, nem leszek
Akkor inkább elmegyek, elmegyek
Soha vissza nem jövök, nem jövök már.

Valahol egy lány feketében jár
Arca sápadt, nem beszélhet
Hívja őt egy nap az öreg király
Hova mennél, szép leányom? Gyere hozzám!

Refrén

Valahol egy lány sehova sem jár
Szép titokban eltemették
Hívja őt egy nap az öreg király
Szörnyű mérges, hogyha nem jön - mit tehet mást?

Refrén

Óó, valahol így van ez, valahol így van ez, óó.
 
Mama kérlek

Mama kérlek, meséld el nekem
Hogy milyen volt az élet nélkülem!
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el,
Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel?

Mama kérlek, meséld el nekem,
Hogy kezdődött az életem?
Véletlen volt hogy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán?

Refrén: Hisz jól tudod, nem kértelek.
Ne kértem tőled az életet.
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok.

Mama kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az első szerelem!
Érezted azt, mikor téged elhagyott,
Milyen jó, hogy én még nem vagyok?

Mama kérlek azt mondd meg nekem,
Akartad-e azt, hogy így legyen?
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán,
Hogy éppen ő az én apám.

Refrén

Mama látod zavarban vagyok.
Most megint egész másra gondolok.
Lesz majd talán, igen, lesz majd valaki,
És tőlem is ezt kérdezi.
Mit mondjak én akkor neki?
Mit mondjak én akkor neki?

 
Cigányhimnusz (Zöld az erdő)
Zöld az erdő, zöld a hegy is,
A szerencse jön is, megy is.
Gondok kése húsunkba vág,
Képmutató lett a világ.

Egész világ ellenségünk,
Űzött tolvajokként élünk.
Nem loptunk mi, csak egy szeget
Jézus vérző tenyeréből.

Isten könyörülj meg nékünk,
Ne szenvedjen tovább népünk!
Megátkoztál, meg is vertél,
örök csavargóvá tettél.
 
Mért hagytuk, hogy így legyen
Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk, minden álmunk.

Refrén: Virágok közt veled lenni,
Tudod, szép volna kedvesem,
Virág sincsen, te sem vagy már,
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Virágok közt veled lenni,
Tudod, szép volna kedvesem,
Virág sincsen, te sem vagy már,
Nem ad választ ma senki sem.

El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így
El ne hidd azt, minden rendben, bárki szédít
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa, sárga rózsa.

Refrén