A Berzsenyi immáron kilencedik éve szervez cserediákprogramot a göteborgi testvériskolánkkal. Én személy szerint az angol nyelv gyakorlása és esetleges új barátok szerzésének reményében jelentkeztem a cserére.

A program során engem a mindennapi nyelvhasználat valósága nagyon meglepett, rá kellett jönnöm, hogy bár tizenegy év angol tanulás után folyékonyan tudok angolul, bizonyos helyzetekben, amelyekben azelőtt még soha nem kellett kifejeznem magamat, a megfelelő szavak sokszor nem jutnak eszembe.

Emellett számomra különösen izgalmas volt megtapasztalni a társadalmi különbségeket is. Természetesen az ember valamelyest számít arra, hogy különbségeink vannak, de ettől függetlenül mégis meglepő szembesülnünk velük. A vezetési kultúrájuk például kifejezetten tetszett - nagyon nyugodtan vezetnek, alig dudálnak; kevésbé szimpatikus talán a mosdók általános koedukáltsága.

Általánosságban véve számomra kifejezetten eredményesnek érzem ezt az utazást, különösen tizenegyedikesként, hiszen ahogy közeledünk az érettségihez, egyre inkább szükséges egy jövőképet kialakítanunk, elgondolkoznunk a tanulmányaink esetleges külföldi folytatásán. Ez a program többé-kevésbé betekintést nyújt a külföldön „tanulás” valóságába.

Mindezek mellett szerintem a legfontosabb hozománya a cserének mégis a kialakított kapcsolatok, barátságok. Nagyon érdekes látni, hogyan gondolkoznak és élnek a göteborgiak, és hogy lényegüket tekintve mégis mennyiben hasonlóak hozzánk. A kialakított kapcsolatok említése nem is feltétlenül csak a göteborgi diákokra értendő, de a korábban nem is ismert iskolatársainkra úgyszintén.

Úgy érzem, ez az utazás nemcsak a tudásomat bővítette, hanem a látásmódomat is formálta, és biztos vagyok benne, hogy ezek az élmények hosszútávon is hatással lesznek rám.

Fehér-Tordai Boróka, 11.a

Már két évvel ezelőtt is láttam a cserediákprogram szórólapját, de azt gondoltam, hogy ez nem nekem való. Nem voltam magabiztos az angoltudásomban, és nem tudtam, hogy mit nyerhetek, ha részt veszek a cserében, de valamiért tavaly, amikor megláttam a szórólapot, eldöntöttem, hogy mégiscsak jelentkezem, mert végül is szeretek utazni, és már egy angol középszintű érettségin túl voltam. A csere első napján, amikor megérkeztek Magyarországra a svéd cserediákok, vettem észre, hogy milyen jó a csere az angol nyelvben való fejlődéshez. Ekkor már az emelt angol érettségin is túl voltam, és úgy gondoltam, hogy már tudom az angolt anyanyelvi szinten használni, de tévedtem. A csere egy olyan körülményt hoz létre, ahol mindig és csak az angolra kell hagyatkozni, ami nekem egy teljesen új élmény volt, és szerintem szinte mindenkinek az iskolában az lenne. Hiába voltam magabiztos a tudásomban, mindennap valaminek utána kellett néznem, mert nem jutott eszembe angolul. Emiatt nagyon sokat javultam egy olyan nyelvben, amiben azt gondoltam, hogy már nem tudok tovább fejlődni.

Svédországba elmenni nagy élmény volt. Bár már többször voltam külföldön, ott éreztem először igazán, hogy egy másik országban vagyok. A természet, a város, az emberek, az épületek, minden hasonló volt, de mégis más. Érdekes volt az International High School folyosóin vagy a villamoson látni sok külföldit, mert sokkal nagyobb volt az arányuk, mint Budapesten, annak ellenére, hogy csak fele annyi ember él Göteborgban. Úgy éreztem, mintha nemcsak Svédországban, hanem sok másik országban lennék egyszerre. Az iskolában több különböző kultúrát is megismerhettem, ez a tudás is olyan fontos, mint az angol nyelvet ismerni.

Bár a csere mindkét hete megterhelő volt, sokkal többet adott, mint amire számítottam, és nagyon örülök, hogy tavaly eldöntöttem, hogy jelentkezem, mert ehhez hasonló élményre többet már nem lesz lehetőségem.

Nagy Domonkos, 12.b